Egy igazán tartalmas és "eseménydús" héten vagyok túl. Igaz, egyre fáradtabban és egyre fájdalmasodó derékkal, de hősiesen bírom! Amikor ezeket a bejegyzéseket írom a blogomba, mindig arra ébredek rá, hogy a memóriűm sem a régi. Kellemetlen ráébredni arra, hogy fogalmad nincsen arról, mit csináltál az utóbbi 3-4 napban!?:) Szerintem ez is Ellie baba érkezésével van szoros összefüggésben.  Megpróbálok mindent felidézni, és visszaadni nektek az élményeimet.

Hétfő:

Roberto testvére meglátogatott minket. Úgy volt szekrényt fogunk megint szerelni, de rá kellett hamar jönnöm, hogy ebből nem lesz semmi. Sajnos Robikám nem arról híres, hogy egy bonyolult sarokszekrényt összeszereljen. Természetesen megértem, hiszen amikor az ábrára ránéztem be is csuktam az útmutatót. Abban a pillanatban nem is tudom mire gondoltam, talán arra, hogy egyszer egy reggel felébredek és nini kész a szekrény! Megint rávettem magam, hogy vegyek pár ruhát magamnak. Ahhoz képest, elég hamar találtam magamra ruhát és ami pláne, hogy tetszett is magamon. Szekrényszerelés helyett rendeltünk ételt, s utána a jobb emésztés érdekében ledőltem a kanapéra ahol hamar elpilledtem. Mikor Enriék elmentek, gyorsan bementünk az ágyba és folytattuk az alvást. 

Szerda, apuék hazajöttek s velük együtt a várva várt babakocsi!!!!!!!!!!

Ahogy beléptem az ajtón üdvözöltük egymást, és szinte azonnal mentünk megnézni a babakocsit. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, nem "mertem" mondani, hogy rakjuk össze. Tudom, furán hangzik de.... De megelőztek:-)! Nos, nem csak én akartam összeállított állapotban látni a gyönyörűséges babakocsinkat. Egészen hamar rájöttünk, hogy hogyan is működik. Mint elő szokott fordúlni (főleg velünk), ha netről rendelsz elhagynak 1-2 dolgot a csomagból. Ez most sem történt másként. Sajnos a kerekeknek az egyik része hiányzik. Ettől még lehet tolni, csak egy kis 8-as van a kerékben. Limitált darab a babakocsi, és már interneten sem lehet megtalálni/rendelni. Őszintén, annyira örülök neki, hogy nem is tudom elmondani/leírni. Pont erre vágytunk Robertoval. Egy igazi retro-modern babakocsi, ami nem jön velünk szembe az utcán. Bolygósítható kerekeket nem szerettem volna, mert szerintem semmivel sem kényelmesebb. Ez nekem A BABAKOCSI. Mindig ez jut róla eszembe:-)!!!És itt van a kép is:

Csütörtök, apu és anyu na meg öcsi azaz a felmentősereg

Annyira kilátástalan minden, pedig olyan egyszerűnek tűnt minden ez előtt pár hónappal. Segítségre van szükségem nem tagadom. Anyuval rengeteget takarítunk, hogy Elliere kész legyen a lakás. Apu a barkácsolók mestere, mindent összerak és megcsinál avagy megjavít. A szekrényt is a kisújjából rázta ki. Öcsi is elég jó, ebben hasonlít apura. Tudtam, ha Ők csinálják meg a szekrényt az tuti stabil lesz. Apu elég precíz és mindent kimér, hogy az úgy álljon ahogyan kell neki. Ameddig a srácok a szobában legóztak a szekrénnyel, mi sem lustálkodtunk, takarítottunk. Végre készen az egész konyhabútor. Minden fertőtlenítve kipucolva s Ellie baba dolgai is a helyén. Majd 6 órát voltunk megint ott, de elég bonyolult volt a szekrény. Hűtő is pipa, amit anyu mesésen kitakarított.

Mosógépes kérdés...Javítás avagy legyen új?

Eddig úgy volt az idegesítőfoltózó mosógépet megjavíttatjuk, de apu ötletére megszületett az új variáció miszerint vegyünk újat. Elég észszerű (hallottátok, hogy most így helyes az írása?). Nos, Robimnak elsőnek az ötlet annyira nem tetszett, de sikerült elmagyarázni, hogy miért is kell újat venni. Eléggé szalad az idő, és nincs az az orvostudomány aki megmondaná, hogy pontosan mikor érkezik meg a kislányom. Tehát a 37. Héttől startra készen kell lenni. Sajnos a rendet nem tudom addig folytatni míg nincsen itthon a mosógépünk:-( nagyon várom már, mert akkor moshatom Ellie ruháit:-)!!!

Gyerekek...Az ideg napja! Soha nem lesz időpontom 36. heti uh-ra, és nem lesz apaságim sem!!!!

Elhatároztuk Pénteken, hogy megyünk be kora reggel munka előtt az önkormányzatba, hogy az apaságit intézzük el, hogy ne legyen probléma a névadás. Nos, az indulás már pompásan sikeredett, hiszen a lakcím kártyámnak nyoma veszett, ami azt jelenti hogy anélkül nem fogok semmit sem intézni. De elvégre az önkormányzatba megyünk, szóval nem lehetetlen ott helyben megcsináltatni, így nem is érdekelt annyira a dolog. Beérve a hivatalba, rá kellett hogy jöjjünk megint nem jön össze semmi sem. "Szerencsénkre" pont aznap nem volt ügyfélfogadás. Ki gondolta volna? Minő meglepetés... Hétfőre rakhatjuk át. De remélem legalább készen lesz! Lett új lakcímkártyám, de semmi több. A hivatalból kiérve gondoltam próbálkozom újra felhívni az ultrahangot és időpontot kérni. 4 napja próbálkoztam őket elérni. Csütörtök és péntek, plusz előző héten. Senki nem tudta, hogy az ultrahangosokkal mi van. Nem kaptam választ arra, hogy nekem sürgősen kellene, és hol tudok időpontot kérni?! Szóval sétáltunk a buszmegálló fele, és erősen gondolkoztam azon, hogy elsétálok az SZTK-ig és parasztgyalázat lesz. De végre 30perces zenélés és gépi hang után sikerült beszélnem egy ÉLŐ HÚS ÉS VÉR EMBERREL. 15 perces kapcsolgatás után valaki tudta, hogy hova bújtak az ultrahangosok. Elmentek nyaralni/szabadság. Rögtön visszakérdeztem, hogy oké jó nyaralást nekik és kellemes időtöltést, na de helyettesítő orvos nincsen? Szinte a kérdésre a választ én is megadhattam volna: NINCSEN. De a nő arra bíztatott, hogy a következő hét 2. felétől bőszen hívogassam őket, mert rengetegen lesznek. Hát, mondom köszi! Akkor sanszos, hogy lesz időpontom a 47. hétre?:D de Ő ebben nem tudott nekem segíteni. Nos, ha hiszitek ha nem, lesz időpontom legkésőbb szept. 2-ra:-)  El fogom intézni, hamara az agyukra fogok menni. Én mindent megtettem annak érdekében, hogy időponthoz juthassak, de sajnos senkivel sem tudtam beszélni.:-(

Ez a szomorú, fizetsz fizetsz fizetsz fizetsz.. a pénzt mindenki elfogadja, de szolgáltatást SOHA nem kapsz érte. Ha még nem vagy kismama, de tervezed, el kell hogy keserítselek, nyugi max az elején lesznek veled kedvesek, és tuti fogsz kapni hamarabb9i időpontot. De amikor a vége fele vagy....Remélem ez csak a XI. kerületre igaz.

"Te kis Elliehordozó":-))

Robikám beszólása, Te kis Elliehordozó... Mire én: Na ne már, ez olyan mintha valamilyen betegségben szenbvednék:-)))  

Mint egy pár hete írogatom, egyre nehezebb és nehezebb. A szüléstől nem félek, és a 80%-os magabiztosságom visszatért 90%-ra. Azthittem csökkeni fog az idő elteltével, de nem. Várom a pillanatot, amikor minden borzalmassá fog válni:-D De aztán, jön az ami elfeledteti ezeket a szörnyűségeket. A hátam nagyon nagyon fáj, a farcsontom sem a régi. A hangulatom elég ingadozó. Ellie baba mozgása is megváltozott, hiszen már nem az erős rúgások szépítik meg az óráimat, hanem az erőteljes fészkelődések:-)! Hopp, itt egy lábacska...egy popsi:-)) Csodás élmény... Persze vannak benne olyan dolgok, amiket kicsit nehezebben visel az ember, de ez a 9 hónap...maga a csoda! Nem csöpögős, de ez az igazság.

Kaptok tőlem egy képet, és egy kis zenét is míg olvasgattok:

Sok puszi, Tőlem Nektek!