32. Hét Nyaralás-Meleg-szeretet
Történelmi pillanat az életünkben, Roberto 3 teljes napig szabad volt! Mimt írtam, Délegyháza volt a cél. Vihettük kicsi Sütit is, és tópart közelében lehettünk. Az odaút elég döcögős volt, szó szerint. Most érezhettem, hogy mennyire is "jó" amikor a baba a pociban rázkódik ,mint az utolsó kovászos uborka (nyami) a befőttesüvegben. Nagyot kerülve, de oda értünk.
Már jól kezdődött a belépés. Szerettünk volna beállni a kocsival az őrzött parkolóba, de nem volt könnyű. Roberto ment és keresett valakit aki kinyitja nekünk a kaput napi 500 forintért. A kedvesség sugárzott a férfiról.
- ilyen melegbe jönni? -hát, nem tudom mire véljem, alapvetően valahol igaza volt, de itt még nem tudtam.
A faház fele tartva, tudtam hogy nem egy hűs kunyhóra számithatok, hanem egy jó meleg faházikóra!
Amikor beléptünk a hőség megcsapott. Odaadta a kulcsot a házhoz a férfi, míg én egy műanyag kertiszéken foglaltam helyet. Tudom, hogy kutyabarát szállás, de elég koszos volt. Az ágy az maga a pokol, fogalmam nincs mikor volt utoljára kimosva az ágymemű. A fajáz 2 szintes volt, a 2. Szintre már nem voltam kíváncsi. Megnéztük a partot, sütit megfürdettük és imdultunk a büfé fele ahol a tulaj is volt. Hozta a szerződést, és várta hogy aláírjuk. Robi majdnem aláírta, de én egy erős oldalba bökéssel jeleztem, hogy ezt beszéljük meg. Míg megvitattuk ittunk 2 0,5 literes üdítőt, egész pontosan kólát és teát. Mindez 880forintba került. Kicsit sok(k)altam.
Nem írtuk alá a szerződést, mert koszos volt és meleg. Amúgy ha nem lettem volna várandós nem is érdekelt volna (az árakat leszámítva).
Mosolyogva elindultunk a kánikulába. Rengeteget kocsikáztunk, megnéztük a rokonokat,,és hűsöltünk a kocsiba. Ellie baba rengeteget mocorgott egész nap.
Végül Robim anyujánál (Aninál) kötöttünk ki. 2 napot ott töltöttünk. Addig bevásároltunk pici Ellienek is, illetve a szobába.
Robi utolsó szabadnapján takarítottuk a szobát, ami a végére gyönyörű lett, de persze még kell bele pár dolog.
Sajnos a csütörtököt már egyedül töltöttük, de végig is aludtuk a napot:-)
Péntek-szeretet
Anyuval mentünk pár dolgot elintézni, ami sok sétával járt a hőségben, de nem szegte kedvem!
Fantasztikus volt a reggelem, nem is tudom. Ma mindenben a jót s pozitívat láttam meg. Alapból a leendő védőnőm felhívtam, ès egy kedves hang fogadta hívásom. Mint kiderült, csak kettő utcára van tőlem. Ez a kèsőbbiekben nagyon nagy előny lesz:-)
Anyuval megbeszéltük, hogy délben ebédeljünk meg a piacon a kis kifőzdéknél. Gondolhatjátok, a pozitív töltetű kismama beszabadul a menzás ételek paradicsomába:)) Tulajdonképpen mindent megettem volna, de muszáj volt egyet választanom a sok finomság közül. Beálltam a kasszához és a lány hallgatta mit kérek. Valamiért igen furcsán nézett, amikor kimondtam hogy túros csusza rántotthusival:))) Vajon miért? Mézett egy nagyot, elmosolyodott és kiszolgált. De amikor a sarokban lapuló óriás túrós meggyes palacsintát megláttam, szimte könyörögve akarta, hogy megegyem őt.
Helyet keresve cirkáztam a rengeteg sörpad és székek között. Egyszercak látom ott van kettő hely, mire odaérnék egy néni elfoglalja és elég furcsán néz rám. Tulajdonképpen mellette lett volna még kettő hely, de nem akartam más mellett enni. Tovább mentem, mire szinte egy üres asztalt találtam erre a nénivel megint szembe találom magam. Ekkor már elmosolyodtsm, hogy vajon mellém akar ülni? De tovább ment.
Anyu elfoglalta a helyét velem szemben. Közben a néni megint jött, mire anyut megböktem, hogy nézd ez az a néni! Anyu mondta, hogy ismeri a hölgyet, és nem elfelejtette merre lakik, hanem keresi a padok között a meghagyott ételeket, illetve összeszedi őket. Alapból mélyen érint egy ilyen sztori illetve sors, de most hogy élőben szembesültem vele, rosszabb. Abszolút nem volt kedvem tovább enni, és csak a nénit néztem. Egy törékeny hölgy, aki igazán ápolt, de egyben látszódott róla, hogy nem egészséges. Anyunak mondtam, hogy adjunk neki pénzt, hogy vegyen ézelt magának. 1000forinttal a kezemben, a háta mögé álltam, hogy senki ne vegye észre s a fülébe súgtam, hogy itt van egy kis pénz és tessék enni. A néni csillogó szemei rámtapadtak és a növekvő pocakomra, és szépen megköszönte és jó egészséget kívánt.
Mikor visszaültem anyuval szembe, láttam a nénike a pénzt elteszi, és tovább ül az asztalnál, várt a maradékokra.
Tidjátok, nem tudtam rosszat gondolni, hogy miért nem megy belőle ételt venni, vagy bámi ilyesmi. Olyan volt mint egy szelíd galamb, aki senkit nem zavar s ha egy morzsát is meglát odaszáll.
Tudtam, hogy neki ez a pici összeg talán a gyógyszerére elegendő, vagy akár a holnapi ételére, de ezt kötve hiszem.
Drága Robikám is hasonló jó szívvel áldott meg az ég, a történet elmesélése után az első szava, mondata ez volt:
- és minden nap ott van? Mert ha igen, akkor vigyünk neki ételt.
Felbuzdulva ezen, elhatároztam hogy újra megfogom keresni, akár holnap. Tudom, hogy ott lesz!
Egy ilyen kis éttermektől ellepett helyen, rengeteg különböző réteggel lehet találkozni. Ha az ember kinyitja a szemét, itt mindent megtalál. De tudjátok mit mondok erre? Sokkal kevesebb szomorú arcot láttam itt, mint egy puccos étteremben.
Mindelközben egy bácsi rávágta, hogy kislányom lesz. Mondom,igen.de ezt honnan tudja? Mosolygott, és momdta, hogy egyek sokat. Hát, momdom szerintem nem úgy nézek ki mint aki éhezik, de ígérem eszek!
E heti terhességi tünetek:
-leszakad a derekam
-a kezeim és a lábaim ólomból vannak
- te jó ég, mennyit mozog Ellie?!
-ááálmos vagyok!
-feledékeny vagyok
-és a lustaság:-)
Kiegészíteném annyival ezt a hetet, hogy sokszor azon aggódtam, hogy vajon eleget mozog e a pocakomban.
Nos, eljutottam odáig , hogy azért googlezzak, hogy baj e ha sokat mozog a baba:-)))
Rémisztően sokat ficánkol, van hogy napi 4 órát egyhuzamban! azt mondják, hogy fél-1 órában 5x kell megmozdulnia. Nos, az enyém 10mp alatt teljesíti a szintet.
A meleget nehézkesen bírtam a mai naptól eltekintve. Vízesedik a lábam, és fáj is. Türelemtlen is vagyok.
Jövőhét kedden irány a védőnő, és egy újabb beszámoló!
Szép napo neked!
Utolsó kommentek